Én, a vámpír
A darabokra tört visszapillantó tükörből figyeltem az idegen nőt, aki kétségtelenül rám hasonlított. Csak az ő vonásai sokkal lágyabbak, mint az enyémek. Az arca tökéletesen fakó és sima, az ajkai teltek és halovány rózsaszínűek. A tekintetében kacérság és egy kis félelem vegyült némi megilletődöttséggel. A haja pedig olyan, akár a leghíresebb hajmodelleké.
Talán… nem, az nem lehetséges. Tisztán emlékszem arra az estére. A sűrű ködfelhőre, az arcomat verdeső jéghideg esőcseppekre és a pánikra, amely egyre csak elhatalmasodott rajtam.
Aznap este zaklatottan rohantam el otthonról, a könnycseppek patakzottak le az arcomról. Semmi sem érdekelt többé. Céltalanul bolyongtam a macskaköves utcákon, míg a végkimerültségtől össze nem omlottam az út közepén. Emlékszem, ahogy a fejem nagyot csattan a betonon.
Aztán pedig minden egy szempillantás alatt zajlott le. Egy autó fényszórója tűnt fel a sarokról, amely fékezhetetlen sebességgel száguldott felém. Akkor már beletörődtem… Aztán a csattanás, és a fejem zúg, a lábam csupa vér, és az az elviselhetetlen fájdalom, amely nem akart megszűnni.
Valaki felrángatott a földről, könnyedén a melléhez szorított és a szél felerősödött. Kapkodva igyekeztem levegőhöz jutni, de abban a tornádóban ez képtelenségnek bizonyult. Fogalmam sincs, meddig tarthatott ez az egész. Talán percekig vagy talán órákig? Aztán éles fájdalom a nyakamon, mintha egy penge szántotta volna fel a nyaki vénámat, és ami az után következett… Olyan volt, mintha elevenen égtem volna. A tűz, amely szinte tombolt, az egész bensőmet felemésztette. És végül a nagy semmi.
Még mindig az idegen arcot bámulom a tükörben. De hisz itt nincs senki más rajtam kívül. Halk nyöszörgés hallatszott a lábam felől, ami azt bizonyította, hogy mégsem vagyok egyedül. Egy nő feküdt a nedves aszfalton, az arca merev maszkká dermedve, a nyakából pedig élénkvörös vér lövell a betonra. Csak akkor vettem észre a kezeimet borító alvadt vért. Hát igaz. Nem csak a képzeletem játszott velem. Egy szörnyeteg vagyok. Méghozzá egy magányos szörnyeteg.
Újra a tükörbe pillantottam, majd egy könnyed mozdulattal a nyivákoló nő nyakára tapostam. Kész vagyok bosszút állni…